Az alábbi történetet Dorogi Gabriella osztotta meg a facebook oldalán. Olvassátok el, mert az esetet amit leír, az nem más, mint a szomorú valóság.
Fotó: illusztráció
Idős néni jött oda hozzám az üzlet parkolójában.
– Ne haragudjon kedves, úgy szégyenlem…ha megteheti…adna pár forintot? WC papírt szeretnék venni. – mondta szipogva, szemét törölgetve.
Nem voltam biztos abban, hogy jól értettem, ezért visszakérdeztem.
– WC papírt?
– Igen. Tegnap a maradék pénzemen mosóport vettem, wc papírra nem maradt. Nem érdekel, ha nem tudok enni, csak tisztálkodni tudjak. – suttogta sírva.
– Jöjjön, visszamegyünk a boltba! – invitáltam, közben megkérdeztem.
– Ennivalója van?
. Nincs. Az a fonott kalács nagyon finom.- bökött állával a mini kalácsok felé.
– Akkor veszünk! – válaszoltam és beletettem kettőt egy tacskóba.
– Jaj, egy elég lett volna! – tiltakozott.
– Holnap nincsenek nyitva a boltok. – nyugtatgattam.
– Jó, akkor az egyiket megeszem ma, a másikat holnap. – mondta a néni hangjában hálával.
– Na még egy liter tejet is, jó? – kérdeztem.
– Ne vegyen ennyi mindent kedves, mert nem fogadom el.
– No de wc papír még kell. – mondtam, miközben egy 100-as papírzsebkendőt is a kosárba tettem.
– Azt nem kellett volna, a wc papírba is ki tudom fújni…
A pénztárhoz érve szemlesütve várta, hogy fizessek. Nem volt 1000 Ft..
