Milyen szép lenne, ha minden arc mosolyogna, mindenki boldog lenne, és mindenki igazat mondana. Milyen jó lenne, ha senki sem használna üres szavakat. Mindenki tiszta szívből szeretne és mindenki őszinte lenne. Az élet akkor nem lenne egy rémálom, mert az emberek tudnák, hogy értékelve és szeretve vannak és ők is szeretnék azokat, akik őket szeretik. Ezek után az emberek nem lennének közömbösek egymás iránt, hanem mindenki tisztelné a másik embert. Mindenki megfelelő társat tudna választani, nem pedig olyant, akinek a szíve valaki másért dobog.
A szerelemben nem kellene megkülönböztetni a valódi és hamis szavakat. Nem lenne annyi könny, szenvedés, nem kellene rejtegetnünk a hibáinkat, nem kapnánk szemrehányásokat. Jó lenne, ha mindenki megértené, a szerelem nem a pénzből áll, sem az öltözködésből. A kommunikáció az alapja az erős és igaz szeretetnek. Ha így lenne, minden olyan más lenne.
Talán több őszinte mosoly lenne, megtapasztalnánk, hogy milyen a boldog élet, nem manipulálnánk a másikat. Nem mondanánk ki fölöslegesen azt, hogy “szeretlek”, csak azért, hogy meghódítsuk a másikat. Ennél a minden nap, őszintén kimondott “vigyázz magadra” sokkal többet ér, mert ebben benne van a gondoskodás, az aggodalom és a szeretet is. Néha hiábavaló kiejtenünk azt, hogy “szeretlek” és sokszor a “vigyázz” szó sokkal többet ér. Manapság túl sok a hazugság, túl sok az üres szó és nagyon kevés, az igaz szeretet.
Ne feledjétek: A “vigyázz magadra” többet jelent, mint a “szeretlek”!
↓↓↓ Mások most nézik...nézd meg Te is! ↓↓↓
