Edward Mordake a 19. században élt, meglehetősen gazdag, nemes családi körülmények között. Két arccal rendelkezett, tarkóján meg nem született (parazita) ikertestvére torz arca helyezkedett el. A második arc nem tudott beszélni, enni vagy inni, tudott azonban sírni és nevetni.
Tehetős ember révén számtalanszor könyörgött az orvosoknak, hogy távolítsák el a démoni fejet a tarkójáról ám senki nem merte elvállalni a műtétet. Állítása szerint éjszakánként ugyanis megszólalt a második arca és ördögi dolgokat suttogott, amit csak ő hallott.
A szerencsétlen Edward együtt élt eme sötét titkával. Magányában könyveket olvasott, zongorázni tanult és egy másik, jobb életről álmodozott. Ifjú felnőtt korában azonban mégis bevezették őt a társasági életbe ahol mindenkit lenyűgözött virtuóz zenei tudásával, éles eszével és megnyerő modorával.
Az ördögi ikertestvér arca egyre csak bámulta a rácsodálkozó, a rémülettől felszisszenő és sikítozó embereket. Gúnyos pillantása, félelmetes tekintete örökre beleégett az őt meglátó emberek emlékezetébe. Edward hiába könyörgött orvosainak, a testvér arcának eltávolítását senki nem vállalta, ő pedig végső elkeseredésében 23 évesen öngyilkosságot követett el.
Végrendeletében kérte, hogy távolítsák el róla ikertestvére arcát, hogy az legalább a sírban hagyhassa őt pihenni. Halála után került sor a műtétre, kérésének orvosai eleget is tettek.
