Az első dolog ami eszünkbe jut, ha ikrekről hallunk az, hogy két gyerek egy napon született és nagyon hasonlítanak egymásra. Senki sem gondol hármas ikrekre, de négyes ikreket már el sem tudunk képzelni, hiszen az ilyen terhesség nagyon kockázatos. Éppen ezért érdekes a Dionne családban a kvintett lányok születése…
1934 május 28-án, Dr. Allan Roy Dafoe és két szülésznő segítségével, egy kunyhóban, otthoni körülmények közöt, víz és villamosenergia-ellátás nélkül, Elzire Dionne ötös ikreket szült. A feljegyzések szerint ők voltak az első olyan ötös ikrek, akik életben maradtak a szülés után. Anette, Émilie, Yvonne, Cécile és Marie épp csak akkora volt újszülöttként, hogy elfértek egy felnőtt tenyerében. A kislányok testsúlya egyenként kevesebb mint 1 kg volt.
A kislányok szülei, Elizire Legros és Olivia Dionne szegény farmer házaspár volt. Csak az ötösikrek születése tette őket híressé. Ahogy elterjedt a hírük az újságcikkek révén, az emberektől különböző ajándékokat kezdtek kapni. Már anyatejet is kaptak, először a szomszédos falvakból majd már az egész kontinensről érkeztek a felajánlások számukra.
Azonban az áldás egyben átok is volt: sokaknak szemet szúrt a Dionne családba érkező bőséges adomány, és az emberek irigykedése oda vezetett, hogy amikor a lányok csupán négy hónaposak voltak, akkor a kanadai kormány, a gyerekek biztonságára és jóllétére hivatkozva elvette a szülőktől az ötös ikreket, amivel a lányok sorsa rosszra fordult.
A lányokat ezután kórházba szállították, ahol tudományos tárgyként kezelték őket, és különböző emberi kísérleteket végeztek rajtuk. Ezen túlmenően az orvosok marketingfogásként használták őket ami híressekké és gazdagokká tette őket.
A hatóságok teljesen elszakítótták a lányokat szüleiktől. Ráébredtek, milyen turisztikai és anyagi lehetőség rejlik az ikrekben. A szülők házával szemben felhúztak egy házat, ide költöztették a gyerekeket, akiket egy csapat nővér és egy Dr. Dafoe nevű orvos felügyelt a nap 24 órájában. A házat rendőrök őrizték, és szögesdrótot húztak köré, aminek nemcsak az volt a célja, hogy kívül tartsák a kíváncsiskodókat, hanem az is, hogy bent tartsák a lányokat. A nővérek minden nap kivitték a lányokat a teraszra és így mutogatták őket a ház előtt összegyűlt tömegnek. Később már be is engedték a látogatókat a házba, ahol egy üvegfal mögött nézhették az ikreket játék közben. Az ikrek csak árnyékokat láthattak, de a tömeg folyamatosan nézte őket.
„Ez egy karnevál volt a semmi közepén.” – így vélekedtek erről a helyről, a később megírt önéletrazi könyvikben.
Ez a karnevál pedig 9 év alatt 500 millió dollár bevételt hozott a kanadai kormánynak, ami épp elég volt arra, hogy megmentse Ontariót a csődtől a „nagy depresszió”, a nagy gazdasági világválság idején.
A vidámparknak nevezhető hely akkoriban a legnagyobb turisztikai attrakciója volt Ontariónak. Ezen túlmenően különböző ötletekkel szórakoztatták a közönséget. Az ikrek apukája is igyekezett anyagi hasznot húzni a gyerekekből, a háza előtt nyitott egy kis szuvenírboltot, ahol a lányairól készült képekkel díszített ajándéktárgyakat árult.
1943-ban egy ügyvéd segítségével a szülők visszaszerezték őket, de otthon is rosszul jártak. Mindkét szülő bántalmazta őket. Apjuk szexuálisan zaklatta. Autós “kirándulásra” vitte őke egyenként, ahol molesztálta őket. Évtizedekig nem mondták el ezután senkinek a titkukat. A pokolból végül 18 évesen elmenekültek, onnantól kezdve alig álltak szóba a szüleikkel. Két évvel később, alig húszévesen az egyik iker, Émilie agyvérzésben meghalt, majd 16 évvel rá Marie követte, aki egy vérrög miatt hunyt el.
A kizsákmányolás és visszaélés következtében nem élhettek teljes életet, ezért egész életükben mentális problémákkal küzdöttek: alkoholizmus, bipoláris zavarok, sikertelen házasságok.
1997-ben a három túlélő testvér beperelte a kormányt és kártérítést követelt a sok fájdalom és szenvedés miatt. Végül megnyerték a pert és 4.000.000$ kártérítést kaptak az elvesztett gyerekkorukért. Ez hatalmas összegnek tűnhet, mégis csak egy csepp a tengerben az 500 milliós bevételhez képest, amit a gyerekeken kerestek. De aprópénz ahhoz képest, hogy milyen pszichés károkat szenvedtek.
Anette és Cecile még ma is élnek. Az alábbi videóban meg lehet nézni az egész történetet (angol nyelven).
