A kétgyermekes anya egy átlagos délutánon vezetett hazafelé. Aztán meglátott valamit az út mentén. Megállt, visszatolatott, majd a tragédia ellenére valami csodálatos dolgot látott.
Sajnos, nincs abban semmi különös, hogy az ausztráliai autópályák mentén egy-egy halott kenguruval találkozik az ember. Chloe Enright is szomorúan nyugtázta, hogy újabb állatot üthetett el egy sofőr. De amikor visszament, a halott állat mellett meglátott valamit.
Egy aprócska kenguru baba nyöszörgött halott anyja mellett.
Chloe nem sokat gondolkodott, kabátjába csomagolta a kis jószágot.
Tudta, hogy a kis kenguru bébinek egészen addig „anyja erszényére”, és most annak pótlására van szüksége egészen addig, amíg a szőre ki nem nő. Azt is tudta, hogy hónapokig rengeteg munka vár rá a kis Angel befogadásával és nevelésével.
De gyermekei annyira izgatottak voltak az „örökbe fogadás” miatt, hogy bevállalta mindezt.
A kenguru mentő egyesülettől kapott egy nagy csomagot, ami minden fontos információt tartalmazott a kenguru pótmamaságával kapcsolatban, tápszerrel és egyéb szükséges dolgokkal is ellátták.
A kis Joeyt folyamatosan melegben kell tartani, mintha az édesanyja zsebében lenne, és 18 hónapos korákig naponta legalább négyszer meg kell etetni. De Chloenak két gyermeke is segít ebben.
Chloe tudja, hogy Angelnek még hosszú utat kell megtennie, amíg erős kenguruvá válik.
De addig örül Chloe, hogy ismét a “baba” van a háznál. Mert látva gyermekei szeretetét és ragaszkodását, tudja, hogy ez az árva ki bébi a lehető legjobb helyre került.
