Mindenki számára ismert előítélet, hogy aki bölcsésznek (vagy valami humán szakon) tanul abból McDonald’s-os lesz. Vajon ebből mennyi az igazság és mennyi a poén. Mit gondolnak erről a reál beállítottságú emberek és azok, akik személyesen is átélik milyen bölcsész diplomával, úgymond “büfészakkal” elhelyezkedni?
Mint egyetem előtt álló diák rengeteget gondolkodtam, hogy vajon a humán beállítottságommal hogy fogok tudni elhelyezkedni, hiszen leginkább a művészetekhez, a kultúrához, irodalomhoz fűződő érdeklődési körrel rendelkezem, amire – valljuk be – nem valami nagy kereslet van a mai, rohanó, “reál” világunkban.
Erre az érzetre még egy lapáttal rátett, hogy a volt gimnáziumi osztályom csaknem fele valamilyen mérnöki egyetemre tanult tovább, így nap mint nap találkoztam azzal a jelenséggel, hogy büfésnek és mekis dolgozónak tartottak. Persze mindezek csak poénos keretek között, de mégis izgatott, hogy mennyire lesz biztos a jövőm így. Viszont azért azt valljuk be, hogy ha a zsidókra azt mondják, hogy ők találták ki a zsidós viccek nagy részét, akkor ez a ‘mondás’ rákenhető a bölcsészekre is.
Mint kíváncsi fiatal úgy döntöttem, hogy rákérdezek az ismerőseim körében, hogy mi a véleményük erről a témáról. 50 humános és 50 reálos beállítottságú hallgatónak és diáknak tettem fel a kérdést, hogy szerintük el tudnak-e helyezkedni a humános diákok az adott szakirányban. Mivel arra gondoltam, hogy azért ne legyen olyan feszült a téma harmadik variációnak feldobtam a “Büfészakma” válaszlehetőséget is, amire a reálosok nagyon rákaptak. Őszintén nem nagyon lepett meg a hatalmas kontraszt a két “tábor” között. A humánosok nagy része roppant büszkén válaszolta, hogy el tudnak majd helyezkedni, viszont a reálosok – leginkább az ellentéteket és a sztereotípiákat megragadva – nagy része (50/40) gondolkodás nélkül vágta rá a “Büfészakma” választ.
Bevallom, ezzel a felméréssel nem nagyon jutottam közelebb a válaszhoz, ezért úgy döntöttem a téma szakértőjéhez fordulok! Mersich Ádám (Meró) az NYME-Sek BDPK Hallgatói Önkormányzatának elnöke, szabad bölcsész aki filmelmélet- filmtörténet szakiránnyal diplomázott és saját bevallása szerint a szabad bölcsésznél bölcsészebb és előítéletekkel teltebb nincs a világon. Ha őszinte akarok lenni, nem csak a szak ennyire erős, de Merónál nagyobb bölcsésszel sem találkoztam még, így természetesen tőle kérdeztem a témával kapcsolatban:
– Mit gondolsz, egy bölcsész diploma tényleg egyenlő a mekivel vagy ez puszta sztereotípia?
Nos, először is mint értelmiségi (és nem mint bölcsész) úgy gondolom, hogy nincs olyan, hogy “büfészak”. Minden a hallgató affinitásán, kompetenciáján és szorgalmán múlik. Lehet, hogy valaki bölcsész diplomával a falán ambíciókkal telve sokat ér el, akár akadémiai, akár más munkaterületen – és lehet, hogy valaki néhány magolással töltött év után, egy gépész diplomával a falán is a Mekiben fog kikötni.
Mersich Ádám a friss diplomájával
– 50 humános és 50 reálos diákot kérdeztem meg, hogy vajon a humán szakon tanuló diákoknak van e jövőjük a saját szakterületükön. A humánosok 42-en mondták, hogy ez természetes, a reálosok közül viszont 40-en azt, hogy büfészakma. Az elhelyezkedéssel kapcsolatban mi a véleményed, könnyű egy humán szakon végzett diáknak, vagy tegyük fel akár bölcsésznek is elhelyezkedni?
A humántudományoknak speciális szerepük van mind hallgóti, mint munkavállalói szempontból – talán a művészek társadalmi szerepéhez tudnám legjobban hasonlítani. (Akiket szintén hajlamosak lenézni sokan, ha-ha.) Az emberi értékek, a kultúra, a szépség, a nyelv oktatása és tanulása elengedhetetlen a nemzeti identitás megőrzésében, és sok másik tudománynak is alapot szolgáltat. Humán tudományok, bölcsészek nélkül nem lenne pedagógia, szemiotika, pszichológia, etimológia, nyelvészet, (kulturális) antropológia, és így tovább. Ezek máris olyan területek, ahol kutatóként el lehet helyezkedni szakosodással. Én magam filmelmélet- filmtörténet szakiránnyal diplomáztam, a szakterületem mégis a videojáték esztétikája lett, vagyis a ludológia. Mivel ez elég új terület, nem igazán lehet elhelyezkedni, de mégis úgy gondolom, hogy olyan ismeretekkel gazdagodtam, amelyek sok munkaterületen hasznosak: koordinációs készségek, logikai átlátás, retorika, írásgyakorlat és a többi: ezek olyan ismeretek, amelyeket nem csak a sztereotipikus bölcsész-szerepekben hasznosíthat az ember.
Viszont egy bölcsész külseje nem mindig tükrözi a sztereotípiákat. Ádám sem egy ilyen típus.
“A bölcsészek sem mind sörösüvegvállú nyüzüge kis legények, akik gázmaszk-táskában tartva az iPadjüket füstös kocsmákban, eperborral a kezükben filozofálnak az élet értelméről – a szaktársaimmal inkább hangosan vitáztunk filmekről, videojátékokról, vagy éppen Heideggeri metafizikai kérdésekről pár sör fölött” – Tette hozzá Meró a fenti, sztereotípiaromboló képhez.
– Mivel a művészet elég közel áll a humán beállítottságú emberekhez, ezért sokan kíváncsiak, hogy a mai világban mit ér a művészet és meg lehet-e belőle élni?
Én írok, zenélgetek több hangszeren, meg bármit csinálok, amihez kedvem szottyan (ebben a pillanatban is fantasy-kardot faragok amíg a párom fest :DD). Éppen ezért azt mondom, hogy a művészetnek nem az értékét, vagy hasznát kell nézni, egyszerűen csak csinálni és élvezni, és gyönyörködni benne. Fűzfa Balázs tanár úr mondja mindig: irodalom nélkül lehet élni, de nem érdemes. Úgy gondolom, az minden más művészeti ágra épp ennyire igaz.
Szerintem ennél jobban igazából ezt a kérdést nem lehet megválaszolni, mint ahogy azt Meró megtette. Akármilyen illúzióromboló is, összefoglalásként azt kell mondanom, hogy nincs izgulni valója és kevesebb esélye a humánosoknak és bölcsészeknek, ha elég elszántak. Ha valaki elég szorgalommal és lelkesedéssel áll a szakjához, nem fog csalódni később. A sztereotípiákról pedig nem kívánok tovább magyarázkodni, azt gondolom annak, aki még mindig úgy érzi elvi reálosként, hogy igenis büfészak minden bölcsészeti, művészeti és a humán szak, az elemezze ki a következő képet, szerintem senki számára nem lesz elkeserítő:
A cikk szerzője: Vincze Bence
Forrás: f21.hu
↓↓↓ Mások most nézik...nézd meg Te is! ↓↓↓
