Csak egy egyszerű kérdést tett fel a professzor, de az összes diák elvérzett rajta. Ezután olyan leckét tanított a diákjainak, amit soha nem fognak elfelejteni.
„Nem az iskolában, hanem az életben tanulunk” – ez az idézet volt az első számú kedvence annak az egyetemi tanárnak, aki egy alázatról szóló leckét tanított a diákjainak.
Az orvosi egyetem professzora belépett a terembe és egy be nem jelentett dolgozatot íratott az orvostanhallgatókkal.
Mindenki felnyögött, csak a legjobb tanuló volt magabiztos.
Gyorsan, sorban töltötte ki a feladatlapot, majd az utolsó kérdéshez érkezett.
„Hogy hívják azt a takarítónőt, aki minden nap kitakarítja ezt az épületet?”
A diák felnevetett, mert viccnek tartotta ezt a kérdést.
– Erre ugye nem lehet pontot kapni? – kérdezte a professzort.
– De, fiam, ez pontot ér – felelte a tanár.
A fiú arcára fagyott a mosoly, és elgondolkodott… Látta már jó néhányszor azt a nőt, aki a folyosókon tesz-vesz reggelente, de fogalma sem volt arról, mi a neve. Üresen hagyta a válasz helyét – ahogy mások is.
– Professzor úr, ugye, az utolsó kérdésnek nincs értelme? – kérdezte nem sokkal később egy másik diák is.
– De van. Nagyon is van – felelte a prof. – És természetesen pontlevonás jár érte, ha valaki nem tudja. Meg kell tanulnotok ugyanis – fordult a diákokhoz –, hogy orvosként sok emberrel fogtok találkozni. Tudnotok kell, hogy mindegyikük fontos. Mindig, minden esetben. Mindenki érdemel egy elismerést, akár egy barátságos üdvözlést, vagy egy mosolyt. És azt, hogy tudjuk a nevét.
Forrás: blikkruzs.blikk.hu
↓↓↓ Mások most nézik...nézd meg Te is! ↓↓↓
