Mandy Harvey már 4 éves kora óta énekel. Semmi sem okoz nagyobb örömet neki, mint a zene. Azonban 18 évesen nagy csapás érte a fiatal tehetséges lányt, összetört benne a világ, mivel egy kötőszöveti betegség következtében elvesztette hallását. Úgy érezte, hogy emiatt álmai többé nem válhat valóra, de egy idő után rájött, hogy a zene még mindig egy részét képezi életének.
11 év csüggedés után a lány szinpadra lép, és megmutatja a világnak, hogy annak ellenére, hogy teljes mértékben elvesztette hallását, a zene még mindig benne él.
A zsűritagok kérdésére, hogy hogyan képes érzékelni a hangokat elmondta, hogy mezítláb veszi át a tempót, ritmust. Míg az éneklésnél, úgy véli, az izmok emlékeznek, amikor használja őket. Erre koncentrál, miközben énekel. Angyali hangja és lénye teljesen elvarázsolta közönségét és bíráit is.
Simon Cowell a dal végén azt mondja a lány jeltolmácsára tekintve:
“Nem lesz szükséged tolmácsra ahhoz, hogy megértsd mi a véleményem az előadásodról!” – és hatalmasat csap az aranygombra, ami az azonnali élőadásba juttatását jelezi -, majd elismerően annyit mond: “Soha nem lepett még meg ennyire egy ember, lenyűgöző vagy. Megtaláltuk egymást!”
