Helena és Yuri Spengler egy boldog házaspár, akik fiatal korukban házasodtak össze, és azóta 3 csodálatos gyermekük született. De az igazi meglepetés akkor jött, amikor Helena 42 éves korában, amikor már nagymama lett, ismét teherbe esett.
A pár mindig arra törekedett, hogy minél több gyerekük legyen, és természetesen most is boldogok voltak, amikor megtudták, hogy az édesanya ismét gyereket vár. Szerencsére a terhesség komplikációk nélkül lezajlott. Az orvosok még az ultrahangos felvételen sem fedeztek fel semmi szokatlant. Ám a kislány egy hónappal korábban jött a világra.
Az a nap Helena számára egy igazi rémálom volt. Amikor a kis Darina meglátta a napvilágot, az orvosok megdöbbentek. Ahelyett, hogy az újszülöttet az édesanyja karjába helyezzék, inkább nem szóltak egy szót sem. Miután Helena felépült és megerősödött, végre ő is megláthatta kislányát. A nővér csak annyit kérdezett: “Biztosan készen áll erre?”
Darina olyan gyenge volt, hogy csak inkubátorban tudták életben tartani. Helena meglátta a kislány kicsi testét, majd fejét, végül pedig az arcára nézett. Az eléje táruló kép láttán még az ereje is elment.
Kislánya látványától Helena sokkot kapott és elájult. Miután az orvosok újraélesztették, elmondták neki, hogy kislánya egy úgynevezett naker-szindróma, ritka genetikai rendellenességgel született, amelynek következtében az arccsont és az álkapocs nem fejlődik ki egészen, ezért az ilyen betegségben szenvedők arca úgy néz ki, mintha eltorzult volna.
Az orvosok azt is elmondták az édesanyának, hogy fel kell készülnie, mert lehet, hog néhány hát múlva el fogja veszíteni kislányát.
Az orvosok azt tanácsolták az édesanyának, hogy vigyék a gyermeket egy gyermekotthonba. Ebben a pillanatban belépett Helena férje a szobába, hogy látogassa meg a két kedvesét. Mikor a nővér megmutatta férjének a kisbabát, Helena attól félt, hogy férje ki fog borulni, de Yuri csak ennyit mondott: “Ez a mi édes kislányunk?” – majd sírni kezdett és megpuszilta a kis angyalt. Nem sokkal ezután átadták a kislányt a szülőknek és haza mentek.
Még a legközelebbi barátok és családtagok sem értettek egyet a házaspár döntésével. Mindenki folyton azt ismételgette, hogy ha nem adják be egy gyermekotthonba a kislányt, akkor soha többé nem tudnak majd normális életet élni. “Úgy is hamarosan meg fog halni. Csak tönkre teszitek vele az életeteket.”
A házaspár már nem bírta tovább hallgatni a sok kritikát, ezért úgy döntöttek, hogy másik városba költöznek. Teljesen magukra maradtak, csak gyermekeiktől kaptak támogatást. Helena és Yuri unokája azonban nagyon szeretett a kislánnyal játszani.
Az orvosok jóslatával ellentétben, a kislány napról napra erősödni kezdett. Egy vidám kislány, aki úgyanúgy szeret rajzfilmeket nézni, hercegnős ruhákba öltözni, mint más gyerekek. Szüleivel gyakran sétálni mennek, és a járókelők gúnyos szemmel néznek a kislányra, de a szülők nem akarják őt elrejteni a világ elől. Néha azonban amikor nagyobb tömegben vannak, egy kendővel el szokták takarni a kislány arcát. Gyakran ezt felelik azoknak, akik gúnyos szemmel néznek rá: “Ha nem tetszik, akkor ne nézd! Számunkra ő így szép, ahogy van!”
Három évvel Darina születése után, a szülők úgy döntöttek, hogy adománygyűjtő kampányt szerveznek, hogy a kislány állkapcsán az orvosok elvégezhessék a csontpótlást, majd a plasztikai sebészek pótolni tudják a kislány ajkát, hogy a kislány ezáltal meg tudjon tanulni beszélni. Az első orvosi beavatkozás már megtörtént, és a szülők készen állnak, hogy folytassák.
