Az anyai szerep a legnehezebb feladat a világon. Attól kezdve, hogy világra hoztak bennünket, életük 180 fokos fordulatot vesz. Ők azok, akik feláldozzák életüket, meleg hangulatot, tisztaságot teremtenek az otthonban.
Onnantól kezdve, hogy megszülettünk, mintha csak egyetlen cél vezérelné őket, hogy megteremtsék számunkra azokat a feltételeket, hogy jól érezzük magunkat. Gyakran megfeledkeznek magukról, lemondanak saját érdekeikről és jobban odafigyelnek gyermekeikre, mint saját magukra. Itt az ideje, hogy rádöbbenjünk az édesanyák titkaira, mert sok olyan dolgot tesznek a mindennapi életben, amiért tiszteletet érdemelnek!
Az édesanyák sokat sírnak!
Örömében sír, amikor megtudja, hogy gyereket vársz. Sírt, amikor megszült téged. Sírt a boldogságtól, sírt a fájdalomtól, az aggodalomtól, sírt, mert a legközelebb érez magához. Érzi a fájdalmad, az örömöd, és mindenben osztozik veled.
Mindig az utolsó palacsintát akarja: amikor látta rajtad, hogy mindent odaadnál az utolsó palacsintáért, nem volt képes megenni. Tudd, hogy boldogabb lesz, ha téged boldognak lát.
Anya szeretne lenni: fájt neki, amikor rakoncátlankodtál a hasában, fájt, amikor megszült. Rosszul esett neki, amikor játszópajtásaid visszautasítottak és nem volt kivel játssz, fájt neki, amikor elestél és megütötted a térded. Veled szenvedett, amikor először voltál szerelmi csalódott, és most is fáj neki, amikor szomorúnak lát.
Folyton aggódott: mondhatsz bármit, mindig azért aggódott, hogy jó anya lesz-e, tartott attól, hogy helyesen nevel-e, és képes lesz-e megadni neked mindent, amire szükséged van. Aggódott, hogy nem fogsz tudni boldogulni az életben és ő nem fog tudni segíteni neked. Mindig aggódni fog, egészen addig a pillanatig, amíg melletted lesz.
Tisztában van azzal, hogy nem tökéletes: minden bizonnyal ő saját maga legnagyobb kritikusa. Tisztában van a hiányosságaival, és néha gyűlöli is azokat. Még nehezebb neki, amikor szóba kerülsz te, hisz tökéletes anya szeretne lenni, ám mint minden ember, követ el hibákat. Valószínűleg máig nem bocsátotta meg magának, hogy néha hibás döntéseket hozott veled kapcsolatban.
Sosem fáradt el: születésed után folyamatosan szükséged volt rá, és mindig melletted is volt. Karjaiban tartott akkor is, ha napi feladatait végezte, de még pihenés közben is csak veled volt elfoglalva. Karjai fáradtak voltak, de sosem panaszkodott.
Meghasadt a szíve, amikor sírni látott: semmi sem töltötte el nagyobb szomorúsággal, mint amikor sírni látott, és semmit nem tudott tenni, amivel megvigasztalhatott volna.
Mindig te vagy az első helyen: reggelizés, zuhanyzás nélkül, kialvatlanul ment munkába azért, hogy te jobban érezd magad. Szükségleteid mindennél előbbre valók voltak, órákat töltött éjszaka az ágyad mellett. Ha nem voltál hajlandó elaludni, hosszú ideig ringatott, hajnalban pedig zokszó nélkül ment munkába.
Mindent ugyanígy tenne: nehéz anyának lenni, de a világ mindennél többet ér, amikor először hallod a gyermeked szájából, hogy „anya”. Az érzés semmivel sem összehasonlítható. Ha visszafordíthatná az idő kerekét, ismét vállalna mindent, az átvirrasztott éjszakákat, a nehézségeket, a nevelésed során előálló problémákat, mert szeret téged. Ezért, amikor találkozol vele, mondd neki: „Anya, köszönöm”! Tudni fogja, hogy szereted.
↓↓↓ Mások most nézik...nézd meg Te is! ↓↓↓
