Egy család hatalmas felelősséggel jár, és a legtöbb felnőtt néha túlterheltnek érzi magát emiatt. De lehet tanulni egy-két dolgot az egyik 11 éves fiútól.
Juan Pablo és a három kis testvére (Kolumbia) nem tudnak semmit az apjukról, soha nem látták. És mintha ez nem lett volna elég, egy nap az anyjuk is elhagyta őket, és soha nem tért vissza. A gyerekek várták otthon, de nem tért vissza.
Álljunk meg egy pillanatra, és képzeld el magad 11 évesen ugyanebben a helyzetben. Nehéz elképzelni, és mégis ez a kis fickó erős volt – Juan Pablo átvette az irányítást.
Kísérte a testvéreit iskolába, és minden nap az iskola után kiment Bogotá utcáira koldulni ételre a testvérei számára. Néha rosszabb, néha jobb napok jöttek. Rosszabb napokon a szemetesben kutakodott maradék után. Ő etette a családját, gondoskodott róluk, és úgy érezte felelősséggel tartozik irántuk.
Juan és a testvérei elboldogultak, de egy éjszaka, amikor az egyik szomszéd sírást hallott, ami a testvérek házából származott, riasztották a rendőröket.
Amikor a rendőrök megérkeztek, egyszerűen nem tudták elhinni, amit láttak. Minden valószínűség ellenére a gyerekek tökéletesen rendben voltak. Testvérük nevelte őket, és jól csinálta.
Senki sem tudta kitalálni, hogy pontosan mennyi ideig lehettek egyedül, de Juan Pablo díjat érdemelne a kiemelkedő bátorságáért és a hűségéért a családja iránt. Egyik szülőt sem találták meg, így a hatóságok a gyerekeket őrizetbe vették. Remélhetőleg Juan újra gyermekként élhet tovább.
Íme egy spanyol videó a gyerekek történetéről:
